Új vízbázis a Duna partján

Új vízbázis a Duna partján

Húsz évvel ezelőtt, egy a németek által végzett vizsgálat kiderítette, hogy a szekszárdi ivóvízben diklór-etilén van. Később megtalálták a szennyeződés forrását, lokalizálták, a fertőzött kutakat pedig lezárták.

Több megoldást is kipróbáltak, hogy megvédjék a rákkeltő és vesét károsító vegyi anyagtól Szekszárd ivóvizét, de az elmúlt években egyértelmű lett: új vízforrás kell a városnak. 2008 júniusában elkészült egy előzetes megvalósíthatósági tanulmány, a múlt héten pedig kezdetét vette a „Szekszárd Megyei Jogú Város hosszú távon egészséges ivóvízzel való ellátása” (KEOP-7.1.3.0/B-2008-0001 azonosítószámú) című projekt megvalósítása.

Az előkészítés során két megoldás közül kellett választani, hiszen az igény kielégítése, miszerint átlagban napi 7 ezer, csúcsidőben pedig 10 ezer köbméter ivóvíz álljon rendelkezésre, két lehetőség mutatkozott. Az egyik a Mohács-szigeten üzemelő vízbázisról, a másik Fadd-Dombori térségében, a Duna-partján telepítendő új, parti szűrésű vízbázisról való vízellátás. Az elsőhöz 53 kilométer hosszú csővezeték, Báta külterületén magastározókat, vízgépészeti és klórozó berendezéseket kellene építeni. A Duna parton nyolc kutat kell fúrni, Bogyiszló külterületén új vízművet, vas- és mangántalanítót, ammónium-mentesítóvel, s összesen 20,8 km hosszú csővezetéket építeni. A víz Mohácsról 19 óra alatt érne Szekszárdra, s a teljes beruházás nettó 5,4 milliárd forint lenne. A másik megoldás szerint az új Duna-parti kutakból 5 óra alatt jutna a víz a városba, az építési költség pedig nettó 4,4 milliárd forint. Mind műszaki, mind pénzügyi szempontból az új vízbázisra való áttérés a kedvezőbb, de a döntéskor figyelembe vették azt is, hogy öt óra alatt sokkal kisebb a víz romlásának veszélye: vagy azt, hogy szekszárdi fogyasztóknak várhatóan kevesebb vízdíjat kell majd fizetniük.

A nyolc, egyenként napi 1500 köbméter vizet adó, 17 méter mély kút a Duna jobb partján, a Dombori sóderkikötőtől néhány száz méterrel délre, egymástól 80 – 80 méterre készül. Innen jut a víz a Bogyiszló magasságában, a Duna parton lévő vízműbe, ahol kiszűrik vas- , mangán- ls ammóniatartalmát. Innen indul a 400 milliméter átmérőjű vízcső, és Bogyiszlót délre elkerülve az M9-es autóút mentén a Sióig fut, majd az M6-os sztráda északi oldalánál, végül a Keselyűsi út mentén jut el a beruházás során felújításra kerülő szekszárdi vízműig.

A projekt tanácskozáson Ács Rezső alpolgármester elmondta, azért is kedvezőbb ez a megoldás, mert így Szekszárd nem válik kiszolgáltatottjává egy idegen vízbázis kitermelőjének. A készülő saját beruházás 80 – 100 évre megoldja a tolnai megyeszékhely vízellátását, de lehetőség nyílhat arra is, hogy a környező települések ellátását is segítsék.

A beruházáshoz 3,7 milliárdos támogatást nyert a város, és ellentétben az általánosan megszokott önkormányzati pályázati finanszírozással, itt nettó összeg alapján kapja Szekszárd a pénzt, úgy, hogy az ÁFA visszaigényelhető, így a szükséges anyagi forrás rendelkezésre áll.

Dzsogán József projektmenedzser, a Value Added Consulting Kft. szakembere elmondta: mióta kiderült, hogy klórozott szénhidrogén vegyületek szennyezik a vízbázist, 6 millió köbméter szennyezett felszín alatti vizet kitermeltek, és megtisztították, összesen több mint 2500 kg klórozott szénhidrogént eltávolítottak. egyértelművé vált, hogy a folyamat nem megállítható, s bár a szekszárdi ivóvíz most még biztonságosan fogyasztható, kell egy új vízbázis.

A pályázatot 2011 szeptemberében adták be, s a támogatási szerződést 2012 márciusában írták alá. Azóta tart az előkészítés, hamarosan kiválasztják a kivitelezőt, ezt követi a hatósági engedélyek beszerzése, majd jövő márciusig a kiviteli tervek készítése. az építkezés a program szerint 2014 szeptemberében fejeződik be, és októberben kezdődik a próbaüzem.

Letölthető állomány

Sajtótájékoztató

Nyitórendezvény